Japán történelmét korszakokra lehet osztani, periódusokra, amelyeknek jellemzői egyediek, és elhatárolják egyik időszakot a másiktól. Az első ilyen a Yayoi (NEM yaoi...) amelyben japán már mint számottevő hatalom jelentkezett. Itt a legerősebb szigetvilág volt, és Yamataikokunak nevezték. Ebben a korban vetette meg lábát a buddhizmus is Japánban, mely Koreából, bizonyára egy ritka kalandos úton került a szóbanforgó területre. A második periódus az Asuka volt. Itt az uralkodók felvették a buddhizmust, terjesztették, előkelővé és közkedveltté tették a nép számára. Ezt követte a Nara periódus, amely a 8. századra tehető, és egy erős, központi japán államot tárgyal, itt már jellemző volt a kínai kultúra bizonyos elemeinek átvétele. Itt készült el a Kojiki 712-ben és a Hinon Shoki 720 melyek a japánok alapműveltségéhez tartoznak, mivel az első jelentős iratok közé tartoznak. A Nara korszak előtt, az ország fővárosa Fujiwara-kyo volt. 784-ben Kammu, az akkori vezető Nagaoka-kyoba költöztette a fővárost, és 10 évig így is maradt, majd Keian-kyoba került, a mai Kyotoba, ahol ugyebár több mint egy évezredig nem történt változás. Ez jelöli a Heian periódus kezdetét, mikor a nemzeti himnusz, a Kimi ga Yo is megíratott. Japán feudális korában a szamurájok is megjelentek. 1185-ben a rivális Taira klán legyőzésével Minamoto no Yorimoto lett a Shogun és egy időre megszűntek a belső viszályok. Haderejének központjának Kamakurát választotta. Yorimoto halála után a Hojo klán került hatalomra és a Zen Buddhizmus lett az új vallás, ezzel pedig megkezdődött a Kamakura periódus.(1185-1333) Ezután a mongolok próbálták lerohanni a szigetországot, a mindeniők legnagyobb tengeri megszállóhaderejeként számontartott sereggel, de ekkor, egy tájfun söpörte el a hajókat, és ez egy monda megszületésének időpontja is lett, a tájfunt kamikazénak vagyis isteni szélnek nevezték el, mely isteni szél újra megmentette őket a megszállóktól 1281-ben. Ezután nemsokkal az uralkodói rend egymást kezdte ölni a hatalomért, de vagy gyengének bizonyultak vagy felkelés illetve ármány áldozatává lettek, így az országban fejetlenség uralkodott és egy komoly háború tört ki, ez pedig megnyitotta az ezer évig tartó Sengoku periódust. A 16. század alatt portugál misszionáriusok szálltak partra Japánban, és a nyugatiakkal kereskedni kezdtek. Oda Nobunaga ezután sok uradalmat elfoglalt nyugati teknológiát és puskaport használva. Majdnem egyesítette a nemzetet, mikor 1582-ben bérgyilkosok hada végzett vele. Toyotomi Hideyoshi követte őt, és 1590-ben befejezte Nobunaga munkáját, egy egységes Japán nemzet lett munkája gyümölcse. Hideyoshi Koreát próbálta elfoglalni, erre két kísérletet tett, de Korea és Kína együttes ereje Hideyoshi halálát okozta. A japán haderők visszavonultak 1598-ban elismerve vereségüket. Hideyoshi halála után Tokugawa Ieyasu, Hideyoshi fia lett a trónörökös, hogy katonai és politikai támogatást kapjon, mire a nyílt háború kezdetét veszi. 1600-ban Sekigahara csatájában Ieyasu shogun lett. 1603-ban a Tokugawa shogunátus Edoban (a modern Tokioban) megalakult. 1639-ben kezdték meg "sakoku" vagyis zárt ország politikájukat a vezetők, amely 2 és fél évszázadot ölelt fel, vagyis az Edo pediódust. Ebben a korban a kutatásokra összpontosítottak, mivel a háborúskodást most hanyagolhatták. A nemzeti oktatás is fellendült, ami mindenképpen pozitívan hatott a lakosságra. 1854 Március 31-én erővel megnyittaták Japán vizeit, és Japánban egy politikai,illetve gazdasági krízis lépett fel. Ez a Boshin háborúhoz vezetett, melyben természetesen az akkori shogunátus aktívan részt vett. Miután győzelmeket szereztek a Sino-Japán háborúban és a Russo-Japán háborúban, melyek 1894-től 1895ig és 1904-től 1905-ig tartottak, Japán Taiwani és Koreai gyarmatokat szerzett. A korai 20. században Japán új gyarmatokat szerzett amiket meg is tartott, de később a nácik mellé állt, így a vesztes fél oldalán harcolt. 1937-ben Japán Kínai gyarmatokat is szerzett, de ezek már nem maradtak sokáig a birtokukban. 1941-ben Japán Amerikára támadt, és viszonzásképpen Amerika lebombázta Nagasakit és Hiroshimát elindítva ezzel a második világháborút. Milliók haltak meg a háború közben, de Japán képes volt talpraállni és 1956-ra már a második legkedvezőbb gazdaságával rendelkezett.