Kifejezések
Gésa  vagy Geiko  hagyományos női szórakoztató, munkájuk magába foglalja különböző japán művészetek gyakorlása, például klasszikus zene és tánc. A közhiedelemmel ellentétben a gésák nem prostituáltak.

"Gésa" A szó két kanjiból áll,  (gei) jelentése "művészet" és  (sha) jeletése "ember", "személy" vagy "gyakorló". A legközvetlenebb fordítás a "művész" vagy "előadóművész" lenne.

Egy másik használatban lévő kifejezés a geiko, amely a Kyoto-i kiejtésből származik. A hivatalos gésákat Kyotoban geiko-nak hívják. Ezt a kifejezést gyakran használják arra a célra ebbe na tartományban, hogy megkülönböztessék a hagyományos művészeteket gyakorló gésákat és a gésák nevét és ruházatát felvett prostituáltakat. A porstituáltak a masnit az "övükön", másnéven obi, a kimonón elől hordják, míg a gásék hátul.Az igazi gésáknak megadatott a luxus, hogy egy segítőt tartsanak, aki az öltözködés boyolult folyamatában segítette őket; a gásék ruházata több réteg kimono-ból és alsóruházatból áll, és az obi is több mint egyszerű ruhaszalag. Az öltözködés egy óráig is eltarthat, professzionális segítséggel is. Míg a porstituáltaknak naponta többször is le kellett venniük az odi-jukat, tehát sokkal egyszerűbb volt, és elől volt megkötve, hogy megkönnyebbítse a levételt vagy cserét.
A tanuló gésát maiko-nak hívják. Ez a szó a  (mai) jelentése "tánc" és a  (ko) jelentése "gyermek" kanji-kból áll. A maiko a fehér sminkjével és gondosan kidolgozott ruházatával és hajviseletével lett a nyugati emberek sztereotíoiája a gésákról, és nem az igaz gésa. Egy gésává válni akaró nőnek nem feltétlenül kell maiko-ként kezdenie, lehetőségében áll, hogy egyenrengú gésaként kezdjen. Igazából, egy 21 évnél idősebb nő túl idős, hogy maiko legyen, tehát egyenrangú gésává válik a a gésa közösségbe történő beavatásakor. Ennek ellenére, ha egy gésa végigment a maiko-i szakaszon akkor nagyobb tekintély övezi a munkájában.

A tokioi gésák általában nem követik a rituálissá vált kyotoi maika beavatási szokást. A tréning időszak hat nónaptól egy évig terjedhet - lényegesen kevesebb mint a kitoi maiko - vehet igénybe, mielött valaki teljesértékű gésává válik. Az újoncokat han'gyoku ("fél ékszer" -nek hívják, vagy egy általánosabb kifejezést használnak, o-shaku  szó szerint "aki (alkoholt) önt". Általában a tokyoi gésák idősebbek, mint kyotoi társaik, sokuk egyetmi diplomával rendelkezik.

A képzés szakaszai

Hagyományosan a képzést és tanulást igen fiatalon kezdik. Annak ellénre, hogy néhány lányt gyerekként eladtak gésaházaknak ("okiya"), ez nem volt mindennapos a jóbb környékeken. A gésák lányait maguk nevelték gésának, általában örökösnek ("atotori") vagy leány szerepet("musume-bun") kaptak az okiya-ban.

A tanulás első szakaszát shikomi-nak hívják. Mikor a lányok a okiya-ba érkeznek, cselédlányként kezdenek dolgozni, kötelezve őket, hogy elvégezzenek bármilyen szükséges feladatot. A munka nehéz volt, azzal a szándékkal, hogy "felkészítsék" és "betörjék" az új lányokat. A legfiatalabb shikomi-nak a házban meg kellett várnia késő este az előljáró gésa hazatérését, ami néha akár hajnali kettő, három órakor volt. A képzés ezen szakaszában a shikomi-k a
hanamachi (gésanegyed) gésaiskola óráira jártak. Manapság is létezik ez a szakasz, hogy hozzászoktassák a lányokat a hagyományokhoz, a "karyukai" hagyományaihoz és ruháihoz.

Mikor az újonc jártassá válik a gésa művészetekben, és átment egy nehéz táncvizsgán, akkor a tréning második szintjére léphetett, ez a minarai. A minarai-okat felmentik a házimunkai kötelességek alól. A minarai szakasz a gyakorlatban való tanulásra koncentrál. Habár a minarai-ok részt vesznek ozashiki-ken (bankettek, ahol a vendégeket gésák szórakoztatják), nem vesznek részt a munkában komolyabb szinten. A kimono-jukat, amely díszesebb mint a maiko-ké, arra szánták, hogy helyettük beszéljen. Minarai-okat fel lehet bérelni partikra, de általában hívatlan (mégis szívesen látott) vendégek azokon a partikon amikre az "onee-san"-juk ("nővér": a minarai előljárója, mentora) hivatalos. Egyharmad hanadai-t (bér) kapnak. a minarai-ok általában külön teaházakban("minarai-jaya") dolgoznak, ott tanulnak az "okaa-san"-tól (a ház tulajdonosnője). Ezeket a technikákat nem lehet iskolában megtanulni, mivel olyan szakképességeket mint a társalgás, vagy a különböző játékok, csak gyakorlás során sajátíthatóak el. Ez az időszak általában egy hónapot vesz igénybe.

Egy rövid idő után, a harmadik (és egyben leghíresebb) szakasza a képzésnek elkezdődhetettm a maiko. Ez a szakasz évekig is eltarthat. A maiko-k az előljáró gésa mentoraiktól tanulnak, és követik őket minden programra. Az onee-san/imouto-san (tanonc) kapcsolat fontos. Mivel az onee-san tanítja meg a maikot mindenre ami a hanamachi-ban történő munkával kapcsolatos, a tanítása létfontosságú. Megtanítja őt a tea felszolgálására, a shamisen-en való játékra, táncra, hétköznapi társalgásra és egyebekre. Az onee-san még a maiko művésznevének kiválasztásában is segíteni fog, amely kanjikkal vagy szimbólumokkal utal a saját nevére. Régiónként eltérések vannak, mivel a tokyoi han'gyoku-k az elegánsságukról, míg a kyotoi maikok pedig illedelmességükről híresek.

Egy rövid hat hónapos (Tokyoban) vagy egy hosszú öt éves (Kyotoban) időszak után a maiko egyenrangú gésává válik, és teljes bért kap.

A modern gésák

A mai gésák még mindig hagyományos gésaházakban élnek (okiya) hanamachi-nak(virág város) nevezett negyedekben, általában a tanuló időszakukban. Sok tapasztalt gésa elég sikeres ahhoz, hogy az önálló életet válasszák. Az elegáns, gazdag kúltúrájú világot, aminek a gésák szerves részét képezik, karyukai-nak (a virág és fűzfa világa) hívják.

A fiatal nők akik gésává szeretnének válni általános iskola végeztével, vagy akár középiskola vagy egyetem elvégzése után, így sok nő kezdi a karrierjét felnőttként. A gésák megtanulnak játszani hagyományos hangszereken: shamisen, shakuhachi (bambusz furulya), dobok. Megtanulnak hagyományos dalokat, hagyományos japán táncot, tea szertartást tartani, prózákat és verseket. A többi gésa figyelésével és a gésaház tulajdonosának segítségével, a gyakornokok beletanulnak a kimonó kiválasztását és hordását övező komplex hagyományokba, és az ügyfelekkel való bánásmódba.

Sokan Kyotot tartják annak a helynek, ahol ma a gésa hagyomány a legélénkebb, beleértve Gion Kobut. A gésákat ebben a negyedban geiko-nak hívják. A Tokyoi hanamachik, Shimbashi, Asakusa és Kagurazaka szintén nagyon ismertek.

A mai modern japánban gésákat és maikokat ritkán látni a hanamachikon kívül. Az 1920-as években több mint 80000 gésa volt japánban, de ma már jóval kevesebb van ennél. A pontos számuk ismeretlen a kívülállóknak, 1000 és 2000 között van becsült számuk, legtöbbjük Atami külvárosában van. A leggyakoribb látványt azok a túristák nyújtják, akik fizettek, hogy maikonak öltöztessék őket.

A lomha gazdaság, a csökkenő érdeklődés a hagyományos művészetek iránt, a virág és fűzfa világának exklúzív természete, és annak a költsége, hogy valakit egy gésa szórakoztasson mind hozzájárult eme hagyomány hanyatlásához.

Gyakran bérelnek fel gésákat partykra és összejövetelekre, hagyományosan teaházakban komplikáltak( ochaya) vagy egy hagyományos japán étteremben (ryotei). A munkaidejüket egy füstölő leégésének idejével mérik, ezt senkodai-nak (, "füstülő bér") vagy gyokudai-nak ( "ékszer bér") hívják. Kyotoban az "ohana"  és "hanadai", jelentésük "virág díj", kifejezéseket részesítik előnyben. Az ügyfél a gésa szakszervezeten(?? kenban) keresztül szervezhet programot gésákkal, amely szakszervezet számon tartja minden gésa napirendjét és elrendezi időpontjaikat a szórakoztatásra és a tréningre is.

Személyes kapcsolatos és a danna

A gésák egyedülálló nők, akik a házasságot választják, azoknak vissza kell vonulniuk a szakmából.

Hagyomán volt régebben, hogy a jólmenő gésáknak van danna-juk, egy petrónusuk, állandó kuncsaftjuk. A danna egy tehetős férfi volt, néha nős, akinek módjában áll támogatni egy gésa képzésének hatlmas költségeit, és egyéb kiadásokat. Ez néha manapság is előfordul, de nagyon ritkán.

A a gésa és a danna nem feltétlenül szerelmesek egymásba, de az intimitást sosem tekintik jutalomként az anyagi támogatásért. A ahgyományos elvek és értékrendek egy ilyen kapcsolaton belül komplikáltak és kevéssé megértettek, még a japánok többségének is.

Tény, hogy a gésák szabadon folytathatnak személyes kapcsolatot a férfiakkal, akikkel munkájuk során találkoznak, bár az ilyen kapcsolatokat gondosan kiválasztják és nem számítanak hétköznapinak. A hanamachik általában szoros közösségek és egy gésa jó hírnevét nem veszik félválról.

"Gésa lányok" ("Geisha girls")

A "gésa lányok" (kiejtés: gí-sha), másnéven "panpan lányok" ("panpan girls") olyan japán prostituáltak voltak, akik a szövetséges erők megszállása alatt dolgoztak.